A tarka virágú
kalocsai hímzés és pingálás messze földön ismert, és gyakran magával a magyar
népművészettel azonosítják. Ez a művészeti ág/tevékenység a Kalocsa 18–19.
századi határában kialakult falvak: Drágszél, Homokmégy, Öregcsertő, Szakmár,
Újtelek, és a hozzájuk tartozó településrészek hagyományos paraszti
kultúrájának sajátos eleme. A jellegzetes nyelvjárása, népművészete, katolikus
vallása által jól körülhatárolható, földrajzilag a Kalocsai Sárköznek nevezett
régióban élő néprajzi csoportot potának nevezik a környező falvak lakói. A ma
is alkotó író-, pingáló- és hímzőasszonyok a kalocsai népművészet hordozói és
életben tartói. A hagyományőrző csoportok, a néptánc együttesek, a múzeum, a
népművészeti ház e jellegzetes kultúra, a népművészet által meghatározott
kalocsai identitás őrzői.
Kalocsa és valamikori
szállásainak lakói elkötelezettek népművészetük iránt. Számos alkalmat
teremtenek viseletük, táncaik bemutatására (Szent Iván éji Mulatság, Duna menti
Folklórfesztivál, Kalocsai Paprika Napok, falunapok, szüreti bálok). Ezeken az
eseményeken a legfiatalabbtól a legidősebb korosztályig mindenki részt vesz,
így egyben jó alkalmak a kultúra átörökíthető elemeinek továbbadására. A
városban nagy szerepet kap az iskolai és a művészeti oktatás kereteiben zajló
hagyományápolás.forrás: Szellemi Kultúrális Örökség
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá!
Köszönöm