2014. július 29., kedd

Permetkék a kalocsaiban

Mit jelent a permetkék?
Más néven Gálickéknek is nevezik. Honnan származik a neve? A permetezésre használt rézgálic (kékkő) színére utal.

A kalocsai hímzés mintába leginkább akkor lép be ez a szín, amikor már az alapszíneket megrajzoltam a mintatervbe (piros-bordó, rózsaszín, nefelejcskék, lila, sárga) és még színesebbé szeretném tenni, mert olyan méretű, és olyan elrendezésű az alap mintanagyság elhelyezkedése, hogy "odakívánkozik".
A két legjellemzőbb felhasználási módja virágban:


Pár példa a munkáimból, melyek tartalmazzák a permetkék virágokat:







2014. július 12., szombat

Amit nem lehet lemásolni, avagy hogyan jutottam erre a szintre

Figyelnek, lesik a titkot, keresik a technikát:
Milyen tűvel varrsz?
Mivel rajzolod a mintát?
Hogy tudsz ilyen gyorsan dolgozni?
Mi az oka, hogy ennyi a munkád?
Hogyan növekedhet ilyen ütemben a Facebook oldal kedvelőid száma?
Hogyan jutottál a blog és weboldalakkal a keresőkben az első oldalakra?
Mitől működik?
MI A SIKERED TITKA?

   El kell szomorítsak mindenkit, nem a technika, nem a tű, nem a hirdetések. Nekem sem több egy napom 24 óránál, hogy több időt tudnék dolgozni, NINCS TITOK, sem különleges technika, hanem
41 év a hátam mögött, tapasztalatok, sok-sok tanulás sora. Ezt a sok tudást mind használom jelenleg (nem csak a hímzést), és szerintem ezek a dolgok hiányozhatnak embereknek, amiben segíteni sajnos nem tudok. Tanuláson nem az iskolapadot értem (igaz sokat köszönhetek tanítóimnak, tanáraimnak, egyetemi oktatóimnak).

Soha nem voltam tökéletes, nem is leszek, mert nem szeretnék az lenni. Miért? 
Mert akkor már nincs hova fejlődni!

   Tudni kell használni mindazt, amit az élet adott, úgy tanulás, úgy sikerek, úgy kudarcok (melyek valójában nem kudarcok, ha visszagondolok) területén. Na ez az, amit másolni nem lehet. Nincs két egyforma ember. Hiába ikertestvérek, ők sem egyformák, mert más az életük, más a megtapasztalásuk. Mi az amit a saját életemből felhasználok jelenlegi tevékenységemhez?
Végre eljutottam oda, hogy azt csinálhatom, amit igazán szeretek! Ápolónőnek tanultam, megtanultam mi az, kiszolgáltatottság, mert sok-sok beteg, kiszolgáltatott emberrel, és kiszolgáltatott babákkal találkoztam ez idő alatt. Majd a felsőoktatásban önállósodni tanultam, minden hétvégét  végig dolgoztam (havonta egyszer buliztam is), hogy következő hétre meglegyen a betevő falatom, hiszen nem szerettem volna szüleimet sem terhelni. A hétvégi korrepetáló óráimnak még egy haszna volt, matematika-fizika szakos hallgatóként azonnal a gyakorlatban alkalmaztam mindazt, amit tanultam, így első munkahelyemen nem értek meglepetések.
    Nem kaptam házat, nem kaptam autót, de szüleimtől annál több tudást, bölcsességet, "életben maradási" praktikákat. Diplomázás után egy sporttáskával, és egy piros Camping biciklivel a kezemben kezdtem az önálló életemet, kedvezményes lakbérű szolgálati lakásban, szüleimtől, testvéremtől több mint 100 km-re olyan településen, ahol azelőtt sosem jártam, senkit nem ismertem. Itt megtanultam, mi az, alkalmazkodni!
Élveztem a tanári pályát, ahol létrehoztam kollégák és gyerekek segítségével újabbnál újabb dolgokat (ezáltal megtanulva,: Hozz létre maradandót!) Közben megtanultam, mi a számítógép, mik a Microsoft programok, hogyan szerkesztünk szöveget, hogy kezeljük a táblázatkezelőt, készítünk statisztikákat, diagramokat.
Mindig TISZTELETtel, ALÁZATtal, SZERETETtel, KÖTELESSÉGTUDÓan, és FELELEŐSSÉG ÉRZETtel álltam ahhoz, amit csináltam.
   Ez után következett az üzleti élet. Személyiségfejlesztő tréningek, megtanultam az ember típusokat, kihez hogyan közeledjünk, egyáltalán, kit engedjünk közel magunkhoz. Hogyan adjuk el magunkat, szolgáltatásunkat. Hogyan kommunikáljunk, ami talán a legnehezebb egy olyan embernek, aki érzelmeit nem tudja titkolni. De lehet, nem is kell? Pénzügyi tanácsadóként rengeteg ügyféllel találkoztam, majd kollégákkal, akiket tanítottam, majd szakmai precizitásomat magas fokra fejlesztve termékmenedzserként, és értékesítési igazgatóként pénzügyi intézmények vezéreivel dolgoztam együtt. Rengeteg - rengeteg tapasztalat, úgy az emberekről, mint az üzleti kommunikációról, fejlődésről, marketingről. Képzéseket, előadásokat tartva (melyhez számítógépes, internetes ismeretek tömkelege szükséges) megtanultam milyen "tömeg" előtt szerepelni, őket tanítani. Legnagyobb előadásom a MÜPA-ban volt, telt ház előtt.
Miért írtam ezeket le? EBBŐL TANULTAM!!!
Igen, mindennapi viseletem a kosztüm, a körömcipő, az állandó smink, a "nagyautó" (heti átlag 1000 km vezetés) volt. Bejártam a világot (Amerika, Ázsia, Europa, Afrika országai). Csak volt, elég volt, mert ami most nekem kell, ott megtanultam, és újrakezdtem, nulláról.:

AZT CSINÁLOM AMIT SZERETEK, kézimunkázok, hagyományt ápolok! Felhasználva mindazt, amit eddig megtanultam és megtapasztaltam más területeken. Rájöttem, bármit csináltam, bármivel foglalkoztam, egy dolog örökké velem volt, a hímzés, a kézimunka, a KALOCSAI!